A rabosítás szó sem a büntetőeljárási törvényben (Be.) sem a büntető törvénykönyvben (Btk.) nem szerepel. Ha egyszer valaki bekerül a bűnügyi nyilvántartási rendszerbe, adatait (ujjnyomat, DNS profil) a rendszerből csak akkor törlik, ha vele szemben a büntetőeljárást megszüntetik vagy a bíróság felmentő ítéletet hoz az ügyében, azaz ártatlanul kerül ki a büntetőeljárásból. Minden más esetben adatai örök időre a bűnügyi nyilvántartási rendszerben maradnak. Így például amennyiben egy lopásnál ujjnyomatot rögzítenek, azt összevetik a bűnügyi nyilvántartási rendszerben lévő személyek ujjnyomataival, egyezés esetén nyomban kihallgatják. A hatékony bűnüldözés része – ami társadalmi érdek – a kiterjedt, precíz, bűnügyi nyilvántartás. A rabosítás során összegyűjtött adatok (ujjnyomat, DNS profil) mintázata egyedi!
A rabosítás
a rendőrségi szakzsargonban és kriminalisztikában használt fogalom, amely annyit tesz, hogy a büntetőeljárás alá vont gyanúsítottról fényképfelvétel – 3 fényképet készítenek róla – készül, tízujjas ujjnyomat lapot és tenyérlenyomatot vesznek tőle és iktatják az adatokat a bűnügyi nyilvántartásban.Minden gyanúsítottat, amennyiben szándékos bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják nyomban rabosítják is. Gondatlan bűncselekmények esetén csupán számokkal ellátott táblával együtt lefényképeznek elölről és oldalnézetből, ilyenkor elmarad az ujjlenyomatvétel. Sok esetben a rendőrség taktikai okokból az idézésben még tanúnak hívja be a feltételezett gyanúsítottat, majd miután tanúként kihallgatta – védőügyvéd távollétében – ugyanazon cselekmény elkövetésével meg is gyanúsítja. A tanúból lett gyanúsítottat viseli meg legjobban a rabosítással járó meghurcoltatás és legtöbb esetben traumaként élik meg a rabosítást. A rabosítás lelkileg megalázó. A rabosítást nem maga a kihallgatást végző rendőr végzi, hanem erre szakosodott rendőrségi technikus, ettől függetlenül a bűnügyi filmekből megismert sorszámmal történő fényképezés és a kézbőr tintával történő átitatása megterhelő. Meg kell jegyezni, hogy önmagában az alaptalan gyanúsítgatás és rabosítás nem képez alapot kárigény vagy fájdalom díj követelésére. A terhelt adatai a „rabosítás” után – az akár évekig elhúzódó büntetőper végéig – a bűnügyi nyilvántartásban maradnak.
Ebben az esetben is csak akkor szoktak megítélni jóvátétel, amennyiben a terhelt nyomban panasszal él a gyanúsítás ellen. Erre a lehetőségre azonban a rendőrségi nyomozó legtöbb esetben nem hívja fel a gyanúsított figyelmét, holott kötelessége lenne. A rabosítást minden meginduló büntetőeljárásnál a nyomozó hatóság nyomban elvégzi, előfordulnak olyan esetek amikor elindul ugyan a büntetőeljárás, de elfelejtik rabosítani a terheltet. A nyomozóhatóságnak ez a fajta mulasztása a gyanúsítottnak hátrányt nem okozhat. Ha több büntetőeljárás indul egyazon gyanúsított ellen, annyiszor végzik el a rabosítást ahány büntetőeljárás megindult. A rabosítás minden esetben az adott konkrét büntetőeljáráshoz kapcsolódik, ha a büntetőeljárás jogerősen befejeződött a tárolt adatokat törlik. Ha több büntetőeljárás van folyamatban és csak az egyik büntetőeljárás fejeződik be jogerősen, akkor csak az adott ügyhöz kapcsolódó rabosítás során tárolt adatokat törlik. A rabosítással érintett személy kérheti a róla a rabosítás során készült fénykép (arcképmás) elektronikus levélhez csatolt fájlként vagy más adathordozón történő kiadását az adatkezelést végző bűnügyi nyilvántartó szervtől. A terhelt ezen joga levezethető az információs önrendelkezési jogból, a gyanúsított jogában áll – törvény eltérő rendelkezése hiányában – rendelkezni személyes adatairól. Mivel pedig törvényi szintű szabály nem tiltja a rabosítás során keletkezett adatok igénylését, az adatkezelést végző bűnügyi nyilvántartó szerv nem utasíthatja el az érintett ilyen jellegű kérelmét, amely szerint a kezelt fényképről másolat kiadását kéri. Amennyiben a gyanúsított kéri az adatkezelést végző bűnügyi nyilvántartó szerv köteles tájékoztatást adni az általa kezelt gyanúsított adatairól.
Rabosítani
a bűnügyi nyilvántartási rendszerről szóló 2009. évi XLVII. törvény rendelkezései szerint csak és kizárólag azt a büntetőeljárás alá vont személyt lehet, akivel szemben szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt indult a büntetőeljárás. Gondatlan bűncselekmény elkövetőjével szemben még akkor sincs helye rabosításnak ha nem ártatlan. A jogszabály ugyan nem tesz különbséget a bűncselekmény súlyossága vagy társadalomra való veszélyessége alapján, de a bűnösség kategóriái (szándékosság és gondatlanság) befolyásolják azt, hogy kit rabosítanak és kit nem.A büntetőeljárás alá vont gyanúsítottaktól gyakran ismétlődő kérdés a rabosítással kapcsolatban, hogy mit jelent az ártatlanság vélelme a rabosítás viszonyában. A válasz pedig egyszerű, az ártatlanság vélelme csak annyit jelent, hogy nem tekintik bűnösnek a gyanúsítottat, mindaddig amíg nem bizonyított a bűnössége, a bűnösség megállapításáig vele szemben büntetés alkalmazásának nincs helye. A rabosítás ugyanakkor nem büntetés, hanem egy adatrögzítési eljárás.