Mikor beszélünk hamis vádról?
Az igazságszolgáltatás normál működésének garanciája, ha az eljáró hatóságok a valóságnak megfelelő döntéseket tudnak hozni. Ugyanis, ha félrevezetik a hatóságot, ennek következtében ártatlan embereket vonnak eljárás alá, illetve büntetnek meg, nem kevés elpazarolt adóforint vész kárba, nem beszélve az ártatlan emberek meghurcolásáról. A hamis vád törvényi tényállása az ilyen helyzetek jogi értékelésére és szankcionálására született.
A törvényi tényállás kétfajta magatartást határoz meg hamis vádként. A tulajdonképpeni hamisvádat, és a hamis gyanúkeltést.
Hamis vádról beszélünk, ha az elkövető hatóság előtt mást bűncselekmény elkövetésével vádol. Hamis gyanúkeltés esetén az elkövető koholt (hamisított) bizonyítékot hoz a hatóság tudomására. Míg az első típusú hamis vád az igazságtalan eljárás megkezdését eredményezi, a második típusú hamis vád az eljárás során befolyásolja a hatóságokat úgy, hogy annak eredménye lesz az igazságtalan eljárás.
Elkövetem-e a Hamis vád bűncselekményét ha valakit személyes meggyőződésemből vádolok bűncselekménnyel?
A szakszerű válasz erre, hogy attól függ, hogy a vádnyilatkozat megfelel-e az objektív valóságnak. Csak olyan információk alapján érdemes másra olyan vád alapjául szolgáló nyilatkozatot tenni hatóság előtt, mely az objektív valóság követelményének megfelel. Így akkor, ha személyesen tapasztalom meg a bűncselekmény megtörténtét, megfelelő valóságos bizonyítékot tudok szolgáltatni a bűncselekmény elkövetésére, vagy hitelt érdemlő információim vannak a bűncselekmény elkövetésével kapcsolatban.
Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy minden olyan esetben, amikor hatóság előtt teszünk nyilatkozatot büntető ügyben vegyünk igénybe ügyvédi segítséget. Akár előzetes konzultáció formájában, akár helyszíni képviseletet kérve.
A hamis vád bűncselekményét szándékosan és gondatlanul is el lehet követni. A szándékos elkövetés lényege, a szubjektív hamisság, tehát az elkövető tisztában van azzal, hogy amit a hatóság tudomására hoz az valótlan.
A gondatlan elkövetés lényege, hogy az elkövető úgy gondolja, hogy a vád, illetve a szolgáltatott bizonyítékok valósak, de azok objektíve valótlanok, mivel az elkövető a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta, így tévedésbe ejtette saját magát.
Ki lehet elkövető?
A töretlen jogértelmezési hagyomány szerint a hamis vád elkövetője (alanya) bárki lehet. Alanya lehet például egy ügy terheltje (a terhelt az eljárás egyes szakaszainak függvényében: gyanúsított, vádlott, elítélt). Közismert tény, hogy a terhelt, nem tartozik igazmondási kötelezettséggel vallomástétele során az ellene indult eljárásban. Ezt nevezi a szakzsargon „védekezési hazugságnak”. A kialakult gyakorlat szerint szélsőséges esetekben egy büntetőeljárás lefolytatható anélkül, hogy a terhelt a nevén és a lakcímén kívül más információt a hatóság tudomására hozna. A kérdés az, hogy ha nem köteles igazat mondani a terhelt hol van ennek a védekezési szabadságnak a határa. A hamis vád pontosan ezt a határterületet jelöli, ugyanis a terhelt az eljárás során egy dolgot nem tehet, hamisan mást nem vádolhat.
Azért, hogy az eljárás másik oldalán dolgozó szereplőkről is hozzunk egy példát, hamis vádat követ el az a rendőr is aki az eljárása során elkövetett bántalmazás leplezése érdekében, az esetről írt jelentésében azt állítja, hogy ellene kezdeményezett jogtalan támadás elhárítása érdekében cselekedett.
Milyen magatartások minősülnek súlyosabban a hamis vád értékelése során?
A törvény négy minősített esetet említ, mely súlyosabb ítéletet eredményez. Ezek súlyuk szerinti sorrendben:
1. ha az érintett személy ellen büntetőeljárás indul
2. ha hamis vád alapján a vádlottat elítélik
3. a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik, amelynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegeti
4. ha a hamis vád olyan bűncselekményre vonatkozik melynek elkövetőjét a törvény életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegeti, és a vád alapján az elkövetőt elítélik
A büntetőeljárás megindulásának meghatározásához meg kell különböztetnünk azt a két módot, amely alapján büntető eljárások indulhatnak.
Közvádra üldözendő bűncselekmények esetén akkor tekinthetjük az eljárást megindultnak, ha a hatóság elrendeli a nyomozást, vagy halaszthatatlan nyomozási cselekményt foganatosít.
Magánvádas eljárás során akkor beszélünk az eljárás megindulásáról, ha a bíróság a feleket meghallgatásra idézi.
Elítélés alatt jogerős ítéletet kell érteni, illetve akkor is a 4. minősített eset valósul meg ha a hamis vád alapján a megvádoltat olyan bűncselekményben ítélik el határozott időtartamra, ahol a törvény az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi.
„Pedig nem is bűncselekménnyel vádoltam…”
Privilegizált esetként rendeli büntetni a Btk., a következő eseteket is:
a) aki mást hatóság előtt szabálysértéssel vagy közigazgatási bírsággal súlytandó szabályszegéssel hamisan vádol.
b) mást hatóság vagy fegyelmi jogkör gyakorlója előtt fegyelmi vétséggel vádol hamisan
c) vagy a fenti esetekre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság vagy a fegyelmi jogkört gyakorló tudomására.
A törvényi szabályozás tiltja a közvélemény számára kisebb súlyú cselekmények esetén is a hamis vád tételét. Az elméleti háttere hasonló a bűncselekmények során elkövethető hamis vádhoz, különbség csupán, hogy itt szabálysértési, vagy közigazgatási bírsággal sújtható, illetve fegyelmi ügyekben valósul meg.
Eljárási akadályok, enyhítés:
A hamis vád alapján indult eljárás (alapeljárás) végéig csak az eljáró hatóság feljelentése alapján indulhat büntetőeljárás a hamis vád tárgyában. Tehát például, akit megvádolnak, csak az alapeljárás után tehet feljelentést az őt hamisan vádoló ellen. Ehhez a követelményhez igazodik a hamis vád elévülési ideje is mivel az alapeljárás jogerős befejezése után kezdődik, ha az eljáró hatóság nem tett feljelentést az eljárás során.
A törvény lehetőséget biztosít a büntetés korlátlan enyhítésére, különösen méltánylást érdemlő esetben mellőzésére, ha az elkövető a vád hamisságát az alapügy befejezése előtt az eljáró hatóságnak feltárja.