A bírósági eljárás során a törvény fokozott védelemben részesíti az igazságszolgáltatás, a bíróságok, és más hatóságok zavartalan, befolyástól mentes működéséhez fűződő társadalmi érdeket. Az eljárás zavartalan működése, elengedhetetlen feltétele annak, hogy igazságos döntések szülessenek. Igazságtalan döntésekre vezethetnek, olyan hamis tényállítások amik az eljárás során az eljárás résztvevőitől jutnak el az igazságszolgáltatás egyes szereplőihez.
Az a tisztességes eljárások lefolytatásának érdekében a jogalkotó a hamis tanúzással kapcsolatban a következőképpen rendelkezik:
Hamis tanúzás
- § (1) A tanú, aki hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.
(2) A hamis tanúzásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni arra, aki
a) mint szakértő hamis szakvéleményt vagy mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad,
b) mint tolmács vagy fordító hamisan fordít,
c) a 268. § (1) bekezdésének b) pontja esetén kívül büntető- vagy polgári ügyben hamis okiratot vagy hamis tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.
A törvény speciális elkövetői kört jelöl ki. Hamis tanúzást csak az eljárásban tanúként meghallgatott személy, a szakértő, szaktanácsadó, a tolmács és a fordító tudja elkövetni. Társtetteskénti elkövetés nem gyakori, de elképzelhető a közös szakvéleményt kiadó szakérők esetén. A cselekmény érdekessége, hogy polgári és büntető ügyekben. illetve más hatósági eljárásban tett hamis tanúvallomás egyaránt megvalósítja a bűncselekményt. A jogszabály kitér a bűncselekmény elkövetési helyére is azt csak hatóság előtt lehet elkövetni.
Ki lehet hamis tanú?
A Büntető eljárási törvény szerint az lehet tanú, akinek a bizonyítandó tényről tudomása lehet. A tanú tanúvallomását általában szóban kevés kivétel esetén írásban is megteheti. A vallomás akkor hamis, ha a tényállítás nem fedi le a valóságban megtörtént eseményeket. Jogi szaknyelvben objektíve valótlan tényállítás. Ha a tanú szándéka az, hogy hazudjon, de tévedésből az igazat mondja a hatóságoknak, akkor nem valósít meg hamis tanúzást. Nem követhet el hamis tanúzást a bűncselekmény elkövetője, mivel a törvény konkrétan megnevezi az alanyokat, és azok között az elkövető nem szerepel.
A jogi szakirodalom megkülönbözteti a tulajdonképpeni hamis tanúzást, és a más hasonló jellegű magatartásokra. A tulajdonképpeni hamis tanúzást két elkövetési magatartás megvalósításával lehet elkövetni. Egyrészt amikor a tanú az ügy lényeges körülményeire valótlan vallomást tesz. Ez aktív magatartást kíván meg az elkövetőtől, a cél, hogy a valóságot nem fedő kijelentést hoz a hatóság tudomására. Nem valósítja meg a hamis tanúzást az, aki jogos indok alapján tagadja meg a vallomástételt. Szintén nem hamis tanúzás, ha a tanú valamiről például rosszul emlékszik, vagy nem emlékszik egyes eseményekre. Gondatlanság valósul meg abban az esetben, ha az állítása valótlanságát nem ismeri fel holott fel lehetett vagy adott körülmények között fel kellett volna ismernie.
A szakértő, szaktanácsadó:
Szakértőt kell alkalmazni olyan esetekben amikor a bizonyítandó tény megállapítása különleges szakértelmet követel. Szakértő kirendelése indokolt abban az esetben is ha például a bíró rendelkezik a szükséges szakértelemmel, mert a büntető eljárás a bírótól a jogi szakkérdésekben való döntést várja el egyéb tudományok szakismerete túlmutat az ítélkezéshez kapcsolódó elvárásokon. Kötelező a szakértő alkalmazása olyan esetben, ahol a bizonyítandó tény, vagy eldöntendő kérdés a személy kóros elmeállapotával, alkohol- illetőleg kábítószer függőséggel, kényszergyógykezeléssel, vagy a személyazonosság biológiai vizsgálatára kerül sor, illetve, ha elhunyt személy kihantolását végzik. A szakvélemény két fő részből, a leletből és a tulajdonképpeni véleményből áll. Abban az esetben, ha bármelyik rész hamis állítást tartalmaz, akkor objektíve hamis szakvéleményről beszélünk.
A szaktanácsadót az ügyészség és nyomozó hatóság vehet igénybe egyes nyomozási cselekményeknél, abban az esetben, ha a bizonyítási eszközök beszerzéséhez különleges szakértelem szükséges, vagy valamely szakkérdésben a nyomozóhatóságnak felvilágosításra van szüksége. A hamis tanúzást a szaktanácsadó akkor követi el, ha a hatóságok részére hamis felvilágosítást ad.
Fordítás, tolmácsolás:
Sok esetben a hatóságok előtt zajló ügyekben szükséges tolmács vagy fordító igénybevétele, és egyes esetekben kirendelésük kötelező. Kötelező nem magyar anyanyelvű terhelt esetén, hogy az eljárás során a magyar nyelv nemtudása számára hátrányt ne jelentsen. Az új alaptörvény a jelnyelvet az idegennyelvek szintjére emelte, ezért siketnéma terhelt esetén jelnyelvi tolmács számára kirendelhető, emellett nyilatkozatait írásban is megteheti. A fordítás során a valótlanság objektív meghatározása nem könnyű feladat. Általánosan elfogadott tény, hogy különböző nyelvek, egy-egy kifejezésre több jelentésükben azonos, de jelentéstartalmukban különböző szót is használnak. Főszabályként, ha a félrefordítás szándékossága nem bizonyítható, akkor az ilyen félrefordítás, vagy nem pontos fordítás nem minősül hamis fordításnak. Nehezen elvárható ugyanis a tolmácstól, hogy a széleskörű nyelvi ismeretein túl esetlegesen gazdasági vagy jogi ismeretekkel is rendelkezzen. Ettől függetlenül a tolmácsolás vagy fordítás akkor minősül hamisnak, ha tartalma nem felel meg más nyelvű szóban elhangzott vagy írásba foglalt szöveg jelentésének.
Hamis okirat vagy tárgyi bizonyítási eszköz felhasználása:
Polgárjogi jogviszonyokban gyakran előforduló eset, amikor egy magánokirat tartalmát a felek szabadon módosítják akár a valósággal is szembe menve. A jogalkotó ezt a felek autonómiájára bízva nem kívánja szabályozni a büntetőjog már csak akkor foglalkozik az ilyen esetekkel, ha az ilyen jognyilatkozatokat polgári vagy büntető ügyekben felhasználják. Ezt egyrészt itt, másrészt a Hamis magánokirat felhasználásánál szabályozza. Az okirat a legegyszerűbb definíció szerint, egy olyan bizonyítási eszköz, mely valamely tény, adat valóságának, esemény megtörténtének vagy nyilatkozat megtételének bizonyítására készül, és arra alkalmas. Egy okirat több szempontból is lehet hamis. Lehet hamis a kiállítója, illetve tartalma. Az is hamis tanúzásnak minősül ha valaki hamis tárgyi bizonyítékot szolgáltat a hatóságnak, ettől várva kedvezőbb eredményt.
A hamis tanúzás a hamis tényállítás hatósággal való közlésével befejezetté válik. Ha nem jut el a hatóságig akkor csak kísérletről beszélünk. Ha valaki hamis tanúvallomást tesz de később helyesbíti, akkor nem büntethető.
A bűncselekmény súlyossága, az eljárás jellegének függvénye. A büntető ügyekben elkövetett hamis tanúzás súlyosabban minősül, mintha polgári ügyekben történt volna. Minősített eset valósul meg, ha olyan büntető ügyekben történik mely életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett. Polgári ügyekben súlyosabban minősül a hamis tanúzás, ha a pertárgyérték különösen nagy vagyoni érték vagy különösen jelentős egyéb érdek.
Eljárási különlegessége a hamis tanúzásnak, hogy amíg az alapügyben (amiben a hamis tanúzást elkövették) nem született döntés, büntetőeljárás csak az alapügyben eljáró hatóság feljelentése alapján indítható. A többiek csak az eljárás lezárása után élhetnek feljelentési jogukkal. A bűncselekmény elévülése is igazodik ehhez a szabályhoz, mivel a bűncselekmény elévülése az alapügy jogerős döntését követően indul.