A társadalmi együttélés biztosításához nélkülözhetetlenek olyan magatartási szabályok, melyek lehetővé teszik a közbiztonság, a közrend megvalósulását, valamint védelmet biztosítanak az emberi élet, testi épség, és vagyon számára. A történelem során is számtalanszor bebizonyosodott, hogy egyedül a szankciók kilátásba helyezése által valósulhatnak meg ezek a célok, melyek kikényszerítéséhez az államhatalom nyújt segítséget. Napjainkban elég bármelyik hírportálra kattintani, vagy megnézni a híradót, és sokkal többször találkozni az emberi élet ellen irányuló bűncselekményekkel, mint arról hallani szeretnénk. A gyakorlatban sokszor bonyolult, hosszas bizonyítási eljárást igénylő tényállásokkal találkozni, a minősített eseteknél pedig további tényezők is vizsgálatra szorulnak.
Bűntett, 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel
Aki tehát mást megöl, bűntettet követ el, mely főszabály szerint öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Esetében egyértelműen más személy életének kioltásáról van szó, tehát a jelenlegi tudás szerint olyan cselekmény elkövetéséről, amely alkalmas ahhoz, hogy a halál beálljon. Ez utóbbival kapcsolatban elkülöníthetjük egymástól a klinikai halál és a biológiai halál állapotát. Míg az elsőnél a légzés és a szív állnak le, s a folyamat meghatározott körülmények megléte esetén még visszafordítható, addig az agyhalállal együtt járó biológiai halál állapotában ez már nem lehetséges. Mindez az emberölés vonatkozásában annyit jelent, hogy az élet végét a biológiai halál bekövetkezésével azonosítja a jogszabály.
A minősített esetek szigorúbban szankcionáltak
Az emberölés bűncselekményének alanya az elkövetőn kívül bárki lehet. Fontos tudnivaló, hogy az öngyilkosság nem tekinthető emberölésnek. A Btk. 160. paragrafusában azok a minősített esetek is felsorolásra kerülnek, amelyeket a törvény szigorúbban büntet, mégpedig 10-20 évig, illetve életfogytig tartó szabadságvesztéssel. Az előre kitervelten, nyereségvágyból, aljas indokból vagy célból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés esetei mellett szintén szigorúbb szankciókra számíthatnak azok is, akik több ember sérelmére, vagy több ember életét veszélyeztetve, különös visszaesőként, 11. életévét be nem töltött személy, idős, vagy fogyatékos, illetve védekezésre képtelen személy sérelmére követik el a cselekményt.
A kísérlet és az előkészület is büntetendőek
A jogszabály nem csak a befejezett, vagyis a sértett halálát okozó emberölést bünteti, hanem annak kísérletét is. Ebben az esetben szándékosan olyan magatartást visz véghez az elkövető, amely alkalmas az élet kioltására, ám a halál valamilyen oknál fogva mégis elmarad. Szintén büntetendő az emberölésre irányuló előkészület, mégpedig 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel.
Szándékosság, gondatlanság
A szándékos emberölés mellett ismeretes a bűncselekmény gondatlan formája is. A különbség abban áll, hogy az elkövető tudata átfogja-e annak lehetőségét, hogy cselekedeténél fogva halál következhet be, illetve ezt kívánja-e, vagy belenyugszik abba. Maga a törvényi tényállás a szándékos emberölés alapesetét írja le, az elkövetési magatartás kapcsán pedig maga az ölési cselekmény nem konkrétan meghatározott, nyitott, vagyis minden olyan tevékenység emberölésnek minősül, amely alkalmas az élet kioltására.
A mulasztás, mint emberölés
A mulasztás esetét is mindenképpen meg kell említeni, amikor szándékosan elmulasztja az elkövető azt a cselekményt, mellyel megakadályozhatná a halálos kimenetelt. A mulasztás esetén a felelősségre vonás fontos feltételének számít, hogy maga a halálhoz vezető folyamat az elkövető magatartásától függetlenül induljon be, s az okfolyamatot, valamint a lehetséges végkimenetelt felismerje az elkövető.