Több mint kétszázan kértek eddig idén kegyelmet a magyar államfőtől, de csak három esetben született pozitív döntés. Az elmúlt tizenkét évben lefolytatott ügyek statisztikája alapján majd’ 13 ezer kérvény érkezett, de 98 százalékukat elutasították.
2014-ben eddig 227 személy kért kegyelmet az államfőtől a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium adatai alapján, ám az 224 kérvényt elutasított; csak három esetben hagyta jóvá a kérést. A statisztikák szerint 2013-ben 988-an kértek kegyelmet, és csak 1,21 százalékuk, azaz 12 személy kapott pozitív döntést. A 2012. január 1. és 2014. március 31. között lefolytatott hasonló ügyeket tekintve a legalacsonyabb kegyelmi arány 2010-ben volt tapasztalható: ebben az évben csupán 0,57 százalék, azaz 871 kérelmezőből 5 kapott kegyelmet. A legmagasabb arány pedig 2004-ben volt: ekkor 3,24 százalék, azaz 1266 emberből 41 kérelmét hagyta jóvá az államfő. A vizsgált 12 év alatt összesen 12828 kegyelmi kérvény érkezett, és ezek 98 százalékát utasították el. Idén 33 kérelem érkezett a büntetőeljárás megszakítására vagy elhalasztására, de ezeket mind elutasították. A rendbírság és bűnügyi költség elengedésére vagy mérséklésére is érkeztek kérelmek: az idei év első három hónapjában 198-ből 158-at utasítottak el.
Az államfő mellett az Országgyűlés is adhat kegyelmet
A kegyelem intézményét a büntetőjogban a méltányosság megnyilvánulásaként használják. Három típusa létezik, az eljárási, a végrehajtási, illetve a mentesítési kegyelem. Az Országgyűlés közkegyelmet (amnesztiát), az államfő pedig egyéni kegyelmet adhat a kérelmezőknek. Közkegyelmet általában gondatlan vagy kisebb súlyú szándékos bűncselekmények esetén gyakorolnak. Az egyéni kegyelmi eljárás részleteit a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény tartalmazza. Az eljárási kegyelem ritka; végrehajtási kegyelemért már többen folyamodnak: általában a büntetés, a próbára bocsátás, a javítóintézeti nevelés, a kényszergyógykezelés vagy a vagyonelkobzás mérséklését vagy elengedését kérik.