Az örökhagyó végrendeletében a budapesti XI. kerületi családi házát, továbbá a halálakor meglévő összes ingóságát a húsz évvel fiatalabb szeretőjére hagyta azzal, hogy ennek fejében köteles őt gondozni, ápolni és eltemettetni. Egy újbudai panellakás tekintetében egymás között egyenlő arányban két gyermekét nevezte meg végrendeleti örökösévé. Az örökhagyó gyermekei, leszármazói végrendelet hiányában a hagyatékot a törvényes öröklés rendje szerint örökölték volna, azaz mindent ők örököltek volna. A gyermekek (felperesek) bírósághoz fordultak és beperelték a szeretőt (alperes), keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az örökhagyó hagyatékához tartozó, takarékbetétkönyvben elhelyezett összeg tekintetében törvényes öröklésnek van helye és ezért személyenként a betéti összeg felének megfizetésére kérték kötelezni a szeretőt. Az első és másodfokú bíróság ítélete szerint a gyermekek keresete alapos, mert az örökhagyó a végrendeletében a takarékbetétkönyvről nem rendelkezett, ezért ebben a körben nem végrendeleti, hanem törvényes öröklésnek van helye. A Legfelsőbb Bíróság ezzel szemben abból indult ki, hogy a Ptk. hagyományosan a dolgoknak ingó- és ingatlan szerinti csoportosítását különbözteti meg. Ennek megfelelően az ítélkezési gyakorlat ingó dolognak tekinti a pénzt és a takarékbetétkönyvet is. Esetünkben a Kúria a végrendelet értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy az örökhagyó a végrendeletében nem említett vagyonára sem akarta a törvényes öröklés érvényesülését, azt valójában ki akarta zárni. A Kúria ebben az eseti döntésében egyrészről elvi éllel kimondta, hogy ha az örökhagyó általános örököst nevezett, a törvényes örökösök a törvényes öröklés jogcímén a végrendeletben fel nem sorolt vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt. Másrészről pedig választ adott arra a gyakran felvetődő kérdésre, hogy eltérő rendelkezés hiányában a pénzt és a takarékbetétkönyvet ingó dolognak kell-e tekinteni. A bankszámlapénzt polgári jogi értelemben nem tekinthető dolognak, mert az fizikai formában nem létezik, nem vehető birtokba. A banknál vezetett folyószámla pozitív egyenlege viszont nem vitásan olyan követelés, ami a hagyaték része. Ezért az a következtetés vonható le, hogy az örökhagyó a szeretőjét ( nevezett örökösét ) a „bankszálapénznek” is örökösé kívánta tenni, noha a végrendelet szövegében az ingó/ingóság kifejezés szerepel. Abból a szövegezéséből, hogy „minden vagyonomat, így a lakásomban található ingóságaimat örökölje szeretőm” arra lehet következtetni, hogy az örökhagyó részéről a törvényes öröklést kizáró általános örökösnevezés történt. Ebből viszont következik az is, hogy az így megnevezett általános örökös örököli a takarékbetétben elhelyezett pénzt is, mint ingóságot, illetőleg adott esetben a folyószámla egyenlegét is. Ilyenkor a törvényes öröklés szabályai akkor sem érvényesülnek, ha történetesen a „pénzt megtestesítő” takarékbetétkönyv az öröklés megnyílásakor nem az örökhagyó lakásában, hanem valakinek az őrizetében volt.