Amikor a büntethetőség megszűnik – az elévülés

A bűncselekményt megvalósítók zöme bízik abban, hogy valamilyen módon elkerülheti a felelősségre vonást. Egyetlen jogintézmény létezik hatályos büntető jogunkban, ami lehetővé teszi egy bűncselekmény kapcsán az állami felelősségre vonás elmaradását ez pedig az elévülés. De mikor évülnek el a bűncselekmények? Miért hagyja abba az állam idővel a bűnelkövetők üldözését? Mikor szakad meg az elévülés? A mai cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Miért hagyja az állam futni az elkövetőket?

Az idő múlása a bűncselekmények felderítésének legnagyobb ellensége. Számos társadalmi kísérletet tartottak már meghatározott számú csoport előtt, és minden esetben tapasztalható, hogy a kísérleti csoport a hallott látott információkat az idő múlásával egyre kevésbé tudta pontosan visszaidézni. A büntetőeljárásban meghallgatott tanúk, mikor egy két évvel később a bíróságon ismételten meghallgatásra kerülnek, gyakran már hibásan idézik fel a látottakat, a hiányokat korábbi meggyőződésük alapján töltik ki, vagy egyszerűen kérik a bíróságot, hogy a korábban megtett vallomásukat vegye figyelembe. Hasonló a helyzet a tárgyi bizonyítékokkal az idő múlásával, egyes nyomok rögzítése nehézkessé válik, és sok esetben az időjárás következtében teljesen el is tűnnek. Még a bizonyítékok új királynőjének tartott DNS minták „szavatossági” ideje is körülbelül öt év. Ez az öt év is csak abban az esetben áll fenn amennyiben száraz helyen tárolták azokat. Jogpolitikai célok alapján az elévülésnek ugyanúgy, mint azoknak a bűncselekményeknek melyek soha nem évülnek el, üzenete van. A büntetés célja az évek múlásával nem teljesül abban a formában, mint az elkövetéskor, és egy idő után értelmét is veszíti. Képzeljünk el egy esetet, amikor valaki ellop egy ékszert egy kirakatból 20 éves korában, majd 65 éves korában felelősségre vonnák érte.  Valószínű, hogy idősebb fejjel nem követne el hasonló bűncselekményt, és 65 éves korában 3-4 éves börtönbüntetés is sokkal komolyabb megterhelést jelentene az elkövető számára, mint például 20 éves korában.

Az elévülés ideje:

A Büntető Törvénykönyv úgy rendelkezik, hogy az elévülés ideje az adott bűncselekmény büntethetőségének felső határához igazodik, de legalább öt év. A korábbi büntető törvénykönyvben ez az érték három év volt, így itt egy egyértelmű szigorítást láthatunk. Egy egyszerű példával élve, ha valaki rablást követ el az 2-8 évig büntetendő bűncselekmény annak az elévülési ideje nyolc év. Amennyiben például garázdaságot követünk el, az alapesetben két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, itt a felső határ két év azonban a Btk. alapján minimum 5 év az elévülési idő.

Mi szakítja meg az elévülést? És mikor nyugszik?

Az elévülést félbeszakítja a bíróság, ügyészség, illetve a nyomozó hatóságnak, az elkövető ellen, a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekménye. Ha félbeszakad az elévülés, akkor az elévülési idő újra kezdődik, és újabb 5 év vagy a büntethetőség felső határa az elévülés. Az elévülési időbe nem számít bele (azaz az elévülési idő nyugszik) a büntető eljárás felfüggesztése alatt, kivéve, ha az elkövető kiléte nem megállapítható, vagy ismeretlen helyen tartózkodik (magyarul: „pucol” vagy „pucolós”), illetve, ha közben kóros elmeállapotú lett. Ilyenkor az elévülési idő telik tovább. Nem számít bele az elévülésbe az az időtartam amíg valaki mentelmi jogot élvez, és a próbaidő és a jóvátételi munka ideje sem.

Nyugszik az elévülés abban az esetben is, hogyha a szexuális bűncselekmények, erős felindulásban elkövetett emberölés, súlyos testisértés egyes esetei, személyi szabadság megsértése esetén, ha az áldozat nincs még 18 éves 18. életévének betöltéséig. Speciális elévülési időt kaptak a korrupciós bűncselekmények, ott 12 év az elévülés ideje.

Mik azok, amik soha nem évülnek el?

Vannak olyan bűncselekmények, amik olyan súlyúak, annyira társadalomellenesek, hogy az állam az elkövető feltalálásáig folyamatosan érvényesíteni kívánja büntető hatalmát. Ezek közé tartoznak:

  • az emberiesség elleni bűncselekmények
  • a háborús bűncselekmények
  • az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető cselekmények
  • és az 5 évnél súlyosabban bűntetendő nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmények, melynek sértettjei az elkövetéskor a 18. életévüket nem töltötték be.

A fentiekből láthatjuk, hogy az elévülés jogi szabályozása a bűncselekmények súlyának megfelelően diverzifikál az elévülés idejével kapcsolatosan. Az öt év minimum szabály megfelelő mozgásteret biztosít a nyomozó hatóságok számára, hogy megtalálják az elkövetőket. Fontos azonban, hogy az elévülésre vonatkozó fenti szabályokat csupán a 2012 után indult büntetőügyekben lehet alkalmazni, így sok például a 90-es években történt brutális gyilkosságok során, ha ma feladná magát az elkövető akkor sem lenne büntethető.