A forró nyomos felderítés jogi megítélése

A jelentős büntetőügyek esetén, különösen az erőszakos cselekmények kapcsán a nyomozó hatóságok gyakran élnek a forró nyomos felderítés eszközével. A régi terminológiában forró nyomon üldözésnek hívott Kriminalisztikai fogalom jogi megítélését elemezte Dr. Lupovici Jack védőügyvéd.

Mit jelent a forró nyomos felderítés?
Az erőszakos, vagy élet ellenes bűncselekmények esetén, az elkövetők felderítése és a megtörtént események rekonstruálása nyomozástaktikai szempontból kiemelt jelentőséget élvez. A Lupovici Ügyvédi Iroda álláspontja szerint ilyen esetekben az eljáró nyomozó hatóságnak a rendelkezésére álló legnagyobb erővel kell fellépnie azért, hogy a legtöbb bizonyítékot tudja rögzíteni, illetve a legpontosabb tényállást tudja meghatározni. A köznyelvi terminológiával ellentétben, ahol a forró nyomon üldözés az elkövető üldözését jelenti, kriminalisztikai szempontból a nyomozási eszköztár legszélesebb terű alkalmazását jelenti. Egy forró nyomos felderítés első sorban a nyomozás élő erejében érhető tetten, ami a gyakorlatban több nyomozó együttes összehangolt munkáját jelenti. Ezen felül krimináltechnikai eszközök is nagyszámban kerülnek alkalmazásra nyomrögzítés, párhuzamosan tanúkutatás, kihallgatások, lefoglalás, kutatás, daktiloszkópiai vagy ballisztikai, esetlegesen DNS vizsgálatok. A forrónyomos felderítések kapcsán beszélünk elsődleges intézkedésekről, illetve késedelmet nem tűrő (régi terminológiában halaszthatatlan) nyomozati cselekményekről.

Elsődleges intézkedések:
Elsődleges intézkedések alatt olyan kárelhárító állagmegóvó intézkedéseket értünk, amit egy friss bűnügyi helyszínre érkező rendőrjárőrnek vagy járőröknek meg kell tenniük. Ide tartozik a helyszínbiztosítás, élet és vagyonvédelmet célzó cselekmények, mentők értesítése, a helyszíni tanúk adatainak felvétele, a helyszín lezárása, szélsőséges időjárási esemény esetén a nyomok védelme, nem utolsó sorban az elkövető üldözése (ami nem egyenlő a forró nyomos felderítéssel).

Késedelmet nem tűrő nyomozati cselekmények:
Az ugyvedipraxis.hu jogászai hangsúlyozták, hogy fontos különbség a késedelmet nem tűrő nyomozati cselekmények és az elsődleges intézkedések között, hogy az elsődleges intézkedések megtétele nem indít „automatikusan” nyomozást. A késedelmet nem tűrő nyomozati cselekmények megvalósulása esetén azonban „automatikusan” tehát elrendelés nélkül is nyomozás indul, így innentől kezdve a büntető eljárási törvény, illetve rendőrségi törvény rendelkezései lesznek az irányadóak. Késedelmet nem tűrő nyomozati cselekmények közé tartozik a helyszíni szemle, a kutatás, és a cikkünk fő témáját adó forrónyomos felderítés és az őrizetbe vétel is.

A tettestől az ügyig, az ügytől a tettesig modell:

A felderítés során két fő szituációban találhatjuk magunkat. Az egyik, hogy van gyanúsítottunk a másik, hogy a tettes ismeretlen. Amikor a tettes ismeretlen, akkor a felderítésnek az elkövetés módjától kell irányulnia az elkövető személye felé, a nyomozás az elkövetők körének szűkítésére koncentrál addig, amíg megtalálja a gyanúsítható személyt. Amennyiben van gyanúsítottunk akkor a tettestől az ügyig elv érvényesül, amelynek keretében a felderítés a gyanúsított és a bizonyítékok közötti kapcsolat felkutatása jelenti a nyomozás központi elemét. Mindkét elméletnek kiemelt veszélye az, ha a nyomozó hatóság túlságosan koncepció mentén nyomoz, mert így olyan személyek is gyanúsításba kerülhetnek, akiknek ténylegesen semmi közük nincs az elkövetéshez (lásd. móri bankrablás)

Minden esetben alkalmaznak forrónyomos felderítést?
Dr. Lupovici Jack büntetőjogász szerint annak ellenére, hogy a jogszabályi háttér lehetővé teszi, gazdaságossági szempontból mindig hatékonyan kell a nyomozati erőforrásokat beosztani. Ebből kiindulva egy garázdaság esetén nem feltétlenül célszerű szemlebizottságot alakítani, vagy 5-8 nyomozót foglalkoztatni az ügy minél gyorsabb felderítésének érdekében. Általában súlyos, erőszakos vagy életellenes bűncselekményeknél alkalmazzák a forrónyomos felderítést akkor, ha okkal lehet tartani a bizonyítékok gyors rongálódásától, vagy eltűnésétől.

Az ügyvéd szerepe a nyomozás során:
A védőügyvéd, tanú vagy sértett esetén jogi képviselő feladata a közhiedelemmel ellentétben nem a nyomozás akadályozása. Az ügyvédi társadalom többségének álláspontja az, hogy a védőügyvéd segíti az eljárást. ugyanis tevékenysége folytán vagy az derül ki, hogy a védence nem vádolható az adott bűncselekmény elkövetésével, vagy az eljárás jogszerűsége felett őrködik.

Az ügyvédi részvétel – kivéve, ha valaki 24 órát tölt az ügyfelével – az elsődleges intézkedések alkalmával nem jellemző. Azonban csatlakozva a korábbiakban leírtakhoz, a késedelmet nem tűrő nyomozati cselekmények során már ajánlott, de a gyakorlatban ritka. Jó estben az ügyvéd a nyomozati szakban tud tevékenykedni, de legtöbb esetben már a vádirat kézbesítse után fordulnak az ügyfelek ügyvédjükhöz. Kiemelten problémás ez a hozzáállás, ha figyelembe vesszük az ügyészség váderedményességi statisztikáját, ami bírósági szakban 98%-os, míg nyomozati szakban 60% körüli. Minden esetben, ha büntetőeljárás hatálya alá kerülünk keressünk megfelelő tapasztalattal rendelkező ügyvédi segítséget, mert hosszú évekkel is „jutalmazhatják” könnyelműségünket.