A munkaszerződésben rögzítésre kerül, hogy a munkavállaló nem tanúsíthat a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartást, illetve titoktartási kötelezettsége van a vállalat bizalmas információit illetően. Az előbbivel kapcsolatban szóban is megállapodhat a munkáltató és a munkavállaló, utóbbit azonban mindenképp rögzíteni kell írásban is.
A titoktartási kötelezettség nem szűnik meg
További különbség, hogy a munkaadó gazdasági érdekeinek veszélyeztetésétől való tartózkodás kötelezettsége csupán meghatározott ideig vonatkozik a munkavállalóra. A munkaviszony végét követően csak 2 évre lehet meghosszabbítani, ellentételezés fejében. A titoktartási kötelezettség viszont nem szűnik meg a felmondással, és az egykori munkavállaló juttatást sem kap annak megtartásáért.
Így előzhetjük meg, hogy alkalmazottunk a későbbiekben versenytársunkká váljon
Amennyiben fennáll annak lehetősége, hogy az elbocsátott munkatárs a továbbiakban a konkurenciának dolgozik majd, nem elég arról gondoskodni, hogy nem osztja meg új felettesével a vállalat működésével kapcsolatos bizalmas információkat. Ha meg szeretnénk előzni, hogy az egykori munkavállaló versenytársunkká válhasson, alkalmazásakor versenytilalmi megállapodást köthetünk vele, amely legfeljebb a munkaviszony végét követő két éven keresztül érvényes. Ez történhet szóban – bár ez a legkevésbé ajánlott megoldás –, a munkaszerződés egyik pontjaként is feltüntethetjük, de önálló megállapodást is aláírhatunk.
A megállapodás nem lehetetlenítheti el a munkavállaló későbbi elhelyezkedését
A versenytilalmi megállapodás létrejöhet a munkaszerződés aláírásakor, de a későbbiekben is, az alkalmazott munkaviszonya alatt bármikor. Mivel a megállapodás akadályozhatja a munkavállalót a későbbi elhelyezkedésben, az ellentételezés mértékének rögzítésekor ezt a tényt is figyelembe kell vennie a munkáltatónak, illetve azt is, hogy saját érdekeinek védelme közepette az alkalmazott további megélhetését nem lehetetlenítheti el.