Fizetsz és mehetsz? – Az óvadék helye és jelentősége ügyvédi szemmel

Az óvadék intézménye nem ismeretlen a magyar büntetőjogban. Természetéből fakadóan mindig az eljárási szabályok rendezték az óvadék kiszabásának módját, feltételeit.  A hétköznapokban mindig nagyobb horderejű büntetőügyekben vagy sok életet követelő katasztrófák esetén találkozunk azzal, hogy óvadék kiszabását rendeli el a bíróság. Mi az ügyvéd álláspontja? Mikor van értelme az óvadéknak? Mennyiben befolyásolja az ítéletet, ha óvadékot szabnak ki? Ezek mind olyan kérdések mely sokakat foglalkoztatnak, mégsem találunk rájuk egzakt választ.

Az új büntetőeljárási törvény alapjaiban változtatta meg a korábban nem túl magas hatékonysággal működő rendszert. A régi rendszerben az óvadék egy olyan pénzügyi biztosíték volt, ami elősegítette azt, hogy a vádlott személyesen megjelenjen a büntetőeljárás során.

A terhelt jelenléte:

Nem igényel különösebb magyarázatot az, hogy a büntetőeljárás során elengedhetetlen szereplő a terhelt. Az egész büntetőeljárás a terhelt megbüntetését vagy felmentését eredményezi.  Indokolt esetben a terhelt, hogy ne tudjon további bűncselekményeket elkövetni, ne tudja a tanúkat befolyásolni, illetve, azért, hogy ne szökjön meg az eljárás alatt fogva tartható. Ezt a fogva tartást hívta a régi eljárásjog Előzetes Letartóztatásnak.  Előfordul olyan eset, (főleg gazdasági bűncselekmények esetén, illetve gondatlanságból elkövetett súlyos bűncselekmények esetén) hogy az előzetes letartóztatás feltételei fennállnak ugyan, de mégsem indokolt a terhelt büntetésvégrehajtási elhelyezése. Ilyen esetben volt lehetősége a régi büntető eljárási törvény alapján a bírónak, hogy óvadékot szabjon ki és ezzel a gazdasági kényszerrel kösse az eljáráshoz a terheltet. De mi is az óvadék „fogalma”? A régi eljárásjogi törvény szerint az óvadék egy pénzügyi biztosíték volt, amit a vádlott vagy a védő kezdeményezésére a bíróság állapított meg, és terheltnek vagy a terhelt javára kellett teljesíteni. Az óvadék összegének megállapítása mindig a bíróra volt bízva a cselekmény súlya és a távolmaradás veszélyének függvényében határozta meg.

Miért nem működött a régi rendszer?

A régi rendszer legnagyobb hibája az volt, hogy az óvadék önálló kényszerintézkedésként szerepelt. Miért szabjon ki a bíró óvadékot az előzetes letartóztatás helyett, amikor helyette mondjuk háziőrizetet is kiszabhat. A funkciója ugyan az volt, a terhelt lakóhelyét vagy a számára kijelölt helyet nem hagyhatta el, onnan tárgyalásra előállítható volt. Másik probléma  volt, hogy a konkrét összegszerűség nem volt meghatározva és a gyakorlat sem alakította ki megfelelően. A bírák óckodtak az óvadék kiszabásától, mert az összeg tekintetében a terheltnek fellebbezési joga volt, amivel a terheltek éltek is ezzel lassítva az eljárást.

Az új eljárásjogi törvény óvadéka:

Az új büntetőeljárási törvény hatálybalépésével az óvadék szerepe átértékelődött. Manapság az óvadék kiegészítő eleme a kényszerintézkedéseknek. Önálló kényszerintézkedésből valódi biztosítékká lépett elő. Egy egyszerű példával bemutatva: Nemrég sokan értesülhettünk a Hableány hajókatasztrófáról. A balesetben el nem süllyedt hajó kapitánya terhelt lett a büntetőeljárás során, és előzetes letartóztatásba került. Az előzetes letartóztatás kiváltására a bíróság 15 millió forint óvadékot állapított meg. A 15 millió forint megfizetésével a terhelt azt a kedvezményt kapja meg, hogy az új törvény alatt már Letartóztatásból (régi nevén előzetes letartóztatásból) Bűnügyi Felügyelet (régi nevén Lakhelyelhagyás vagy Háziőrizet) alá kerül, ahol a bíróság kijelöli azt a területet, amit nem hagyhat el. Így már két biztosíték szerepel azért, hogy a terhelt mindenképpen a hatóságok rendelkezésére álljon.

Mi az óvadék sorsa?

Az óvadék abban az esetben, ha az eljárásban a terhelt végig részt vesz a terhelt részére vissza jár. Abban az esetben, ha az eljárás során a terhelt megszökik az óvadékot elveszti és szinte biztos, hogy egy súlyosabb kényszerintézkedés vár rá amennyiben elfogják.

Mi az óvadék célja?

Az óvadéknak van egy a vádhatóság szempontjából, és egy a terhelt szempontjából is jelentős előnye. Az büntetés végrehajtási intézetek kevés kivétellel 100% feletti kapacitással működnek. A Letartóztatásban résztvevők (akikkel szemben még ugyebár nem született ítélet) azon felül, hogy már elítélt rabokkal egy helyen tartózkodnak jelentős költséget jelentenek az államnak. A terhelt szempontjából kimondottan előnyös az, ha például a saját lakásában várhatja meg a büntető ügyének befejezését, és nem egy 15 fős cellábban.

Az óvadék jelentősége védő ügyvédi szemmel:

A Letartóztatás az új eljárási törvényben magával hozta ugyanazt a dogmatikai problémát, amit már a korábbi törvény is tartalmazott. Az ember szabadságának elvétele a legsúlyosabb büntetés (a halálbüntetés eltörlését követően) amivel egy terheltet súlytani lehet.  Szinte mindenki tisztában van az ártatlanság vélelmének fogalmával:  “Mindenki ártatlannak minősül addig amíg a bíróság a bűnösségét meg nem állapítja”. A Letartóztatás során a terhelt már előre megkapja a büntetését úgy, hogy a büntetőeljárás folyik, ítélet még nem született. A jogszabály ezt úgy oldotta fel, hogy a letartóztatás idejét beszámítják a kiszabott büntetés mértékébe. De mi történik akkor, ha az eljárás elhúzódik, ha a terhelt együttműködő és az első tárgyaláson le kíván mondani a védekezésről az enyhébb ítélet reményében? Mi történik ad absurdum, ha enyhébb ítélet szabható ki a fogva tartás hosszánál? Rengeteg megoldást tartalmaz a törvény az ilyen helyzetekre is, mégis talán a leg említésre méltóbb az a kártérítési per ami akkor indítható a magyar állammal szemben ha valakit letartóztatnak, de később az eljárás során felmentik.

Jelentős előrelépés a büntetőjog szempontjából az óvadék reformja, komoly eszköz az eljárás humanizálására, a tisztességes és gyors büntetőeljárások lefolytatására. Sokan gondolkodnak úgy, hogy a büntető eljárás helyes módszere az, ha középkori módon és eszközökkel tesz az állam igazságot. Az ilyen gondolatok kapcsán megállapíthatjuk azt, hogy egy közlekedési baleset is vezethet oda, hogy a büntető eljárás terhelti oldalán találjuk magunkat. Az büntető jogszabályok formalizáltak, nem egyénre szabottak, így akik állandó szigorért kiáltanak nem mérik fel, hogy milyen lehet ártatlanul ilyen helyzetbe kerülni.