Az internetes zaklatás hatása gyermekeinkre – Cyberbullying 2.0

A korábbi cikkünkben részletesen elemeztük az internetes zaklatás főbb motívumait, cikksorozatunk második részében kiemelten gyermekeinket fenyegető veszélyek felkutatásával és feltárásával foglalkozunk. Az okostelefonok megjelenésével új dimenzió nyílt a zaklatás tekintetében, a cyberbullying mára a magyar fiatalok körében is sokkal elterjedtebb, mint az iskolai bántalmazás. Érdekesség, hogy azok is lehetnek bántalmazók, akik egyébként az iskolában jellemzően nem lépnek fel agresszorként.

Az internetes zaklatás a gyermekekre kivetítve rendkívül komoly gondokat eredményezhet, ugyanis a zaklató remek érzékkel választja ki társai közül a gyengébbeket – függetlenül attól, hogy ismeri vagy sem – továbbá, számítógépe vagy okostelefonja mögé bújva védettnek, beazonosíthatatlannak érzi magát.

A fiatalok még kevésbé érzékelik, hol húzódik az a határ a piszkálásban, amivel társaik még képesek megbirkózni, illetve ez a fajta attitűd könnyen követendő példává, menővé válhat a közösségen belül. Nem is sejtik, hogy ebből büntetőeljárás kerekedhet, ahol csak egy agyafúrt büntetőügyvéd lehet a segítségükre. Életkorukból fakadóan még nem képesek felismerni, hogy szavaik, tetteik mennyire súlyos hatással vannak az áldozatra, hiszen az online térben az érzelmek nem igazán kapnak hangsúlyt, személytelen az egész. Nem létezik gátlás, korlát, amit a személyes kapcsolatok során tapasztalunk. Az anonimitás illúziójába burkolózó támadó pillanatok alatt nagy nyilvánosság elé tárhatja sértő üzeneteit, elegendő csupán néhány kattintás.

Az iskolában zajló zaklatással szemben az virtuális zaklatás nem szűnik meg a tanórák végével, folyamatosan tart és nem lehet leállítani. Az online felületeken ugyanis a zaklatótól nem lehet fizikailag eltávolodni, nincsenek földrajzi vagy fizikai határok, a világhálón nem létezik a STOP gomb. Képeket, videókat, irományokat bárki közzétehet, mások lementhetik és bármikor újra feltölthetik különböző felületekre, s nem elhanyagolandó tényező az sem, hogy a közösségi oldalakon akármennyi hamis profil létrehozható. A zaklató megállíthatatlan, az internet nem felejt, vagyis a felkerült bántó tartalmat a szituáció eszkalálódása után már sajnos nem lehet véglegesen törölni. Kiirthatatlanok a digitális rendszerből, a gyermek nem képes szabadulni kiszolgáltatott helyzetéből, a folyamatosan ismétlődő negatív visszacsatolásból. Emiatt sajnos egyre több olyan esetről számolnak be világszerte, ahol az áldozat az öngyilkosságba menekült. A cyberbullying jelensége miatt életek mehetnek tönkre – a megtámadott gyermeké, szüleié, a zaklatóé, valamint az ő környezetéé.

A gyermekeket azért érinti sokkal érzékenyebben az ilyesfajta bántalmazás, mert pontosan azt sem tudja, kikhez jutott el a megalázó tartalom, sőt, legtöbbször az osztálytársak, a barátok, az érintett számára más fontos közeg részéről érkezik. Gyakran tesznek fel osztálytársak olyan képeket, fotókat az internetre, amelyek lejáratnak valakit, például levideózzák azt, ahogy társai megverik, megrugdossák.

A kiberzaklatás nem iskolai probléma, ezért annak iskolai kezelése jogi akadályokba ütközhet, nevezetesen, hogy az adott intézmény jogosult-e eljárni, vagy sem. Ha a hagyományos konfliktuskezelési módszerek nem válnak be, védőügyvéd segítségét kell kérni, feljelentést szükséges tenni a rendőrségen. Szakértők felmérések útján megállapították az iskola és a cyberbullying közötti összefüggést, ugyanis a nyári szünetben jelentősen csökken a zaklatás intenzitása vagy egyáltalán nem is tapasztalható.

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyermek cyberbullying áldozata?

  • Hirtelen jött negatív változás a lelki egészségében, pszichés jóllétében
  • Önbizalma és önértékelése drasztikusan csökken, saját magáról gyűlöletes gondolatai keletkeznek
  • Szorongó, visszahúzódó, feszült attitűdöt vesz fel
  • Magába zárkózik, nem osztja meg a gondolatait a környezetével
  • Elszigetelődik családjától, barátaitól, ismerőseitől
  • Jelentősen romlik iskolai teljesítménye
  • Korábbi kedvteléseit, hobbijait váratlanul elhanyagolja,
  • Depresszió, öncsonkítás, öngyilkossági gondolatok

A feszültség hosszú távon egészségkárosító hatású, mentális, pszichés betegségekkel és valódi fizikai tünetekkel is járhat. Előfordulhat, hogy a bántalmazott az öncsonkítást vagy súlyos esetben az öngyilkosságot választja menekülés gyanánt. Úgy gondolja, hogyha önmaga ellen fordul, akkor hamarabb vége lesz a szenvedésnek, s végső esetben pedig már csak a megaláztatás megszüntetése válik szemponttá – bármi áron. A legrosszabb viszont az, hogy ez gyakran a szülők szeme előtt zajlik, akik legtöbbször észre sem vesznek semmit az egész folyamatból.

Vajon miért nem kérnek segítséget?

A gyermekek saját közösségükön belül a segítségkérést könnyen árulkodásnak értelmezik, az árulkodókat pedig pillanatok alatt kiközösítik.

Az online zaklatás áldozatai számára ezért különösen nehéz a helyzet. Egyrészt, nem szeretnének több embert bevonni a történésekbe, hiszen éppen a nyilvánosság a probléma, amit fel kell számolni. Nem szeretnék a velük kapcsolatos kényes tartalmat szüleikkel (vagy bárki mással) megosztani. Ráadásul, a szülők az esetek többségében tökéletesen rosszul reagálnak, hiszen ahelyett, hogy gyermekük védelmére kelnének, megbüntetik. Hajlamosak az áldozatot okolni a kialakult helyzet miatt. Például, ha valakiről egy meztelen képet töltenek fel a támadói, amit egykor a saját beleegyezésével készítettek, vagy éppen ő maga küldött el nekik és ezzel zsarolják, akkor a szülő első megnyilvánulása gyakran annyiban merül ki, hogy “Hogy lehettél ennyire ostoba?!”. Ellenben, az áldozat már azelőtt is magát hibáztatja, hogy segítséget kérne, vagyis az ilyen hozzáállás csak igazolja előzetes félelmeit, és garantálja, hogy soha többé ne kérjen oltalmat.

Kevésbé súlyos, de mégis jelentős következmény lehet az is, hogy a szülő a botrány hallatán eltiltja gyermekét a számítástechnikai eszközöktől, amit az áldozat nem mer kockáztatni, hiszen az a közösségtől való teljes elszigetelődését jelentené.

Korunk gyermekei számára a virtuális tér rendkívül fontos, ott cserél gazdát minden releváns információ. Érdemes leülni a gyermekkel, építeni a bizalmat és beszélgetni vele ezekről a dolgokról, akkor is, ha vélhetően nem szenved ilyesmitől, hiszen a későbbi megelőzésben vagy rosszabb esetben problémamegoldásban lehet fontos szerepe. Illetve, a megfelelő tájékoztatás abban a tekintetben is visszatartó erővel bírhat, hogy éppen saját gyermekünk váljon internetes zaklatóvá.