Aki másnak vermet ás – A hamis vád kockázatai büntetőügyvédi szemmel

Esténként, a hétköznapok mókuskerekéből hazatérve az ember kimerülten lehuppan kanapéjára és a televízióra szegezi üveges tekintetét a napi gondok elfeledése reményében. Kapcsolgatás közben számtalan olyan filmes kreálmánnyal találkozunk, ahol a főhősök valamely hatóság (például rendőrség, bíróság, ügyész) előtt kerülnek összetűzésbe és legalább az egyik, de nem ritkán mindkét fél hazugságok egész armadájával próbálja kihúzni magát szorult helyzetéből, természetesen a másik fél kárára.

A filmekben és sorozatokban látható szituációkat bagatell, dramatizált módon ábrázolják, jóllehet a való életben sem ritka, hogy valaki konkrét bűncselekménnyel vádolja ártatlan ismerősét, ha éppen haragszik rá. Jó ötletnek tűnhet, hogy haragosunknak úgy vágjunk vissza vélt vagy valós sérelmeinkért, hogy hatósági eljárást kezdeményezünk ellene. Ha okoztunk neki néhány fejfájós napot, akkor az máris elégtételt jelent.

A büntetőügyvédek szerint a legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy bűncselekmény ilyet tenni és az esetek többségében csak akkor realizálják tettük súlyosságát, amikor már késő korrigálni az okozott kárt.

Jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünkben konkrét tényállása van a hamis vádnak, mely a legsúlyosabb, amit el lehet követni az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közül. Eszerint, ha mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolunk vagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hozunk a hatóság tudomására, bűntettet követünk el és akár három évig terjedő szabadságvesztésre is számíthatunk. A nyomozás elrendelése ugyan még az alapesethez tartozik, a tényállás további részeiben azonban sokkal súlyosabb eredmény, valamint büntetés következhet be.

A hamis vádnak több kategóriája létezik, a cselekmény súlyosságától függően. Fontos, hogy akkor a bűncselekmény elkövetése nem a büntetőeljárás megindulásához vagy ártatlan ismerősünk rácsok mögé juttatásához van kötve, már magával a vádolás elkövetésével is törvényt sértünk. Ha viszont a hamis vád alapján büntetőeljárás veszi kezdetét, akkor a kiszabható szabadságvesztés a fentebb említett három év helyett már akár öt évig is terjedhet.

Abban az esetben, ha a büntetőeljárás lefolytatását követően hamis vád alapján a célszemélyt elítélik, akkor értelemszerűen még súlyosabb büntetés kiszabására számíthatunk. Ugyanilyen súlyosan minősül az is, ha olyan bűncselekmény elkövetésével vádaskodunk, melynél fennáll az a sajnálatos eshetőség, hogy életfogytig tartó szabadságvesztést kapjon az, aki valójában ártatlan.
A piramis csúcsán a lehető legrosszabb szcenárió áll, nevezetesen, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményre vonatkozó hamis vád alapján a vádlottat elítélik. Ilyenkor a hamis vádért járó büntetés öt és tíz év közé esik.

A bűncselekménynek létezik egy enyhébb variánsa, amikor valaki nem bosszúvágyból vagy egyéb okból szándékosan vádol valakit hamisan vagy hoz koholt bizonyítékot a hatóság tudomására, hanem azért tesz ilyet, mert saját felróható magatartásának köszönhetően egyáltalán nem is tud arról, hogy tényállítása valótlan vagy a bűncselekményre vonatkozó, általa előterjesztett bizonyíték hamis. A jogalkotó két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni ezeket a gondatlan elkövetőket.

Mi a probléma a hamis váddal?
A hamis vád elvonja az erőforrásokat a valódi ügyektől, noha az igazságszolgáltatás szervei már alapból is rendkívül leterheltek. Ezen kívül rombolja az igazságszolgáltatás intézményeinek tekintélyét, s végül, de nem utolsó sorban teljesen feleslegesen rengeteg pénzt emésztenek fel.
Meg kell különböztetnünk a hamis vádat a hamis önvád jelenségétől, ugyanis a hamis vádnál az elkövető nem önmagát, hanem egy másik személyt vádol bűncselekmény elkövetésével. A hamis önvád is lehet bűncselekmény, de az inkább a bűnpártolás vagy a hatóság félrevezetése tényállásába illeszkedik, nem a hamis váddal vág egybe.
A váddal terhelt személynek egyedileg azonosíthatónak kell lennie, tehát egy konkrét személyről van szó. Nem szükséges a nevét, lakcímét, egyéb adatait közölni a hatósággal, a lényeg annyi, hogy pontosan meg lehessen határozni, történjen ez bármilyen úton-módon. Tehát tulajdonképpen mindegy, hogy megnevezem Minta Zoltánt, vagy csak körülírom olyannyira, hogy ne lehessen összetéveszteni mással.

Csakis élő személyt lehet hamisan vádolni, ugyanis, ha egy halott embert keverünk bűncselekmény gyanújába, az kegyeletsértő magatartás. Megoszlanak azonban a büntetőjogi álláspontok azzal kapcsolatban, hogy csak természetes személyt, vagy esetleg jogi személyeket is lehet hamisan vádolni, avagy sem.
A vádolásnak minden esetben terhelő jellegűnek kell lennie, tehát amit elmondunk, leírunk, az alapján a gyanúba kevert, megvádolt személyt elítélhetik.

Hogy kell elképzelni a bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot?
A vádolás problémakörének körbejárása után pár szót ejtenénk a koholt bizonyítékokról is, melyek a hamis vád tényállásának másik oldalát adják. Koholásnak, vagyis hamisításnak tekinthetjük azt, amikor egy már megvalósult bűncselekmény helyszínén további eszközt helyezünk el annak érdekében, hogy az általunk kiszemelt, de ártatlan személyt büntetőjogi felelősségre vonják.
Tipikus példa lehet az, amikor a bűncselekmény helyszínén a vádoló „ott felejt” egy olyan tárgyat, mely alkalmas lesz arra, hogy egyértelműen beazonosítson valakit elkövetőként. Ez a tárgy gyakorlatilag bármi lehet, ami elvezeti a hatóságot a célszemélyig: egy pár kesztyű, mobiltelefon, pendrive, fülbevaló…
Előállhat egy olyan szituáció is, amikor ketten vagy akár többen követnek el egy bűncselekményt, ami alapvetően a haszonszerzésre (lopás, kifosztás) irányulna, ám egyikük váratlanul leszúrja a sértettet, majd ez a szúrást leadó személy később a hatóság előtt valamely társát nevezi meg, mint a bűncselekmény elkövetőjét. Ha utóbb kiderül, hogy hazudott, hamis vád miatt (is) felelősségre kell vonni.

A koholásnak is konkrét személyre kell vonatkoznia, viszont önmagában az, hogy a hamis vád elkövetője rendelkezik egy hamis okirattal, nem minősül hamis vádnak, tehát szükséges az is, hogy a hamis okiratot a hatóság tudomására hozza.
Ezt legegyszerűbben úgy lehet elképzelni, hogy a betörőt tetten érik a helyszínen és a betörő más személy személyi adatait diktálja be a rendőröknek. Ez esetben a hamis vádon kívül a betörő intellektuális közokirat-hamisításért is felelősségre vonható.

Tanú is követhet el hamis vádat?
Természetesen semmi akadálya. A tanúként idézett személy akkor követ el hamis vádat, ha egy adott büntetőügyben a terheltet további bűncselekményekkel vádolja, s teszi mindezt úgy, hogy közben tisztában van azzal, hogy a terhelt ezeket nem követte el. Akkor is hamis vádat követ el a tanú, ha az ügyben terheltként nem szereplő személyt vádolja meg hamisan.