Állam a szülő ellen – a köznevelési törvény módosításának hatásai a szülők döntésére

A nemzeti köznevelési törvény 2020. januári változásai, komolyan beavatkoznak a szülők azon döntésébe, hogy gyermekük hány éves korában kezdje az iskolát. A jogszabálymódosítás az eddigi szabályozás rugalmasságát megszüntette, és központosított szinten szabályoz olyan kérdéseket, amik eldöntéséhez a gyermekekkel rendszeresen együtt dolgozó, nevelő személyek kompetenciájába tartoztak. Mai cikkünk bemutatja a változtatás által ránk váró helyzetet.

A gyermek iskolakötelezettsége napjainkban:

A hatályos szabályozás alapján a kisgyermek iskolakötelezettsége abban a tanévben kezdődik amelyik év augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti. Abban az esetben, ha szakértői bizottság javasolja, további egy nevelési évig az óvodában részesül a gyermek ellátásban. A jogszabály a gyakorlatban az intézményvezető közbenjárásával valósította meg, a szakértői bizottság munkáját. Ennek a rendszernek hatalmas előnye volt, hogy az intézményvezető közvetlen kapcsolatban volt a gyermek nevelését folytató személyekkel, így sokkal szubjektívebb megítélés alá esett a gyermek iskolára való érettsége.

A gyermekek iskolakötelezettsége 2020 január 1. napját követően:

A jogszabály tartalmában nagyon keveset változik. A lényegi változás az, hogy a jogalkotó a szakértői bizottság helyett, felmentést engdélyező szerv kompetenciájába sorolja annak az eldöntését, hogy a gyermek érett-e az iskolakezdésre, vagy további egy év óvodai foglalkoztatása indokolt. Mivel jelen sorok írásakor nem létezik az a végrehajtási rendelet, ami konkrétan megmondaná, hogy mely szerv lesz konkrétan a “felmentést engedélyező szerv” így csak a jogalkotó eddig megfogalmazott nyilatkozataira hagyatkozhatunk. Egy tavaszi interjúban az oktatásért felelős államtitkár úgy fogalmazott, hogy a változás következtében a döntés joga az intézményvezetőtől átkerül az oktatási hivatalhoz. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy lényegében a gyermek nevelésével kapcsolatos, a gyermek iskolaérettségét vizsgáló szerv csak hosszú kapcsolati hálón keresztül tudja véleményét megfoglamazni.

Mi az oka a változtatásnak?

Az indoklás alapján azt látjuk, hogy a módosítás elsődleges indoka, az eddig következetlen gyakorlat a gyermek iskolaérettségének megállapításában. A törvényalkotó szeretné ha formalizált standerdek alapján egységes elbírálás alá esne a gyermekek megítélése. Aggodalomra ad viszont okot, hogy ezek az egységes standerdek nem ismertek. Hosszú évek során fogja a gyakorlat meghatározni azokat a vizsgálati pontokat, amik objektív véleményt tudnak szolgáltatni a gyermek érettségére vonatkozóan.

Szükséges volt-e a változtatás?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, ugyanis egy szempontból érthető, hogy egy hivatal standardizálni akarja az eldöntésére bízott feladatokat, másrészt az is egy jogos vélemény, hogy a törvénymódosítás szembe megy a szubszidiaritás elvével.

Szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve azt jelenti, hogy a problémáknak lehetőleg azok keletkezési helyén kell megoldódnia, és a felsőbb szintek beavatkozásának a szükséges minimumra kell korlátozódnia, de a szükséges segítséget meg kell adnia.

Álláspontunk szerint gyermekeink fejlődésének oktatásának kérdése egy olyan terület, ahol az államnak a szabályozás kereteit kell csupán meghatározni. Nehéz egy olyan témakörben, mint a gyermekek iskolaérettsége következetesen mindenkire egyormán alkalmazható szabályrendszert alkotni, ugyanis minden egyes gyermek más és más igényekkel, figyelemmel, koncentráció készséggel rendelkezik, és a közoktatásban eleve láthatjuk, hogy egy szigorúan formalizált rendszer is milyen hibákat képes kitermelni magából a gyakorlat során. A fennálló szabályozás annak ellenére, hogy képes nem egyforma végeredményeket produkálni, még mindig gyermekközelibb, mint a tervezet által felvázolt rendszer.