Büntethetőség és gyermekkor

Az életkornak kiemelt jelentősége van a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából. Egy kisgyermektől a jogrend nem várja el, hogy minden cselekedete jogkövető legyen, így bizonyos korhatár alatt a beszámítás kizártsága miatt az elkövető nem büntethető.

A Büntető Törvénykönyv hatályos szabályai szerint nem büntethető a gyermek, ha a bűncselekmény elkövetésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte. A jogalkotó itt egy megdönthetetlen vélelmet alkalmaz. Ugyanakkor, bizonyos súlyosabb bűncselekmények – így például emberölés, életveszélyt- illetve halált okozó testi sértés, rablás – kivételt képeznek. Ilyen esetekben a büntethetőség korhatára megváltozik: büntethető a gyermek, ha a tizenkettedik életévét betöltötte az elkövetéskor, és rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges rálátással. Ez utóbbi szubjektív kategória, annak bizonyítása a vádló feladata. A beszámítást megalapozó életkor hiányában csak intézkedés alkalmazható az elkövetővel szemben (például ügyészi megrovás).

Számos kérdés merül fel azonban a szabályokkal kapcsolatban. Az életkornak az elkövetés időpontjában kell fennállnia, az eljárás elhúzódása nem eredményez büntethetőséget. Ráadásul, egy eseti döntés szerint a 14. születésnapon elkövetett bűncselekmény sem büntethető, mert azon a napon az elkövető még gyermek. Akkor sem vonható a gyermek felelősségre, ha az elkövetési magatartást a tizennegyedik életévének betöltése előtt fejti ki, az eredmény viszont már utána valósul meg (így például ha az áldozatnak beadott méreg és a halál időpontja elválik egymástól).

A gyermekekkel szemben inkább bizonyos – preventív, nevelő jellegű – intézkedések térnyeréséről lehet beszélni, melyekkel az ideális értelmi, erkölcsi fejlődést próbálja számukra biztosítani a jogalkotó (ilyen például a nevelésbe vétel). Ha viszont a büntetőjogi felelősség megalapozható, akkor is bizonyos eljárási garanciák illetik meg a gyermekkorú terheltet – így például védő részvétele kötelező az eljárásban.