Az okiratok tanúzása – tanúzás szabályai

Hétköznapi életünk során gyakran válunk tanúvá és szerepeltetjük nevünket, lakcímünket egy-egy okiraton, sokszor anélkül, hogy tisztában lennénk azzal, tulajdonképpen mit is jelent az okirati tanúzás, mi az értelme és milyen következmények származhatnak belőle. Jelen cikkük célja, hogy bemutassuk a tanúzás jelentőségét, és tisztába kerüljünk a jogi fogalmakkal.

Az okirat fogalma

Ahhoz, hogy megérthessük a tanúzás jelentőségét, első körben tisztáznunk kell magának az okiratnak a fogalmát. Tágabb értelemben okiratnak nevezünk minden tárgyat, amely valamiféle gondolatot, emléket rögzít. Ebbe a tágabb értelembe beletartozhat például egy térkép, vagy egy erdőben elhelyezett jelzés (pl.: tüzet rakni tilos jel). Szűkebb, hétköznapi értelemben azonban az okirat írásjeleket tartalmaz, amely az okiratot a szakirodalom tanúnak, még pedig holt tanúnak nevezi, amely sokkal maradandóbb és sokszor megbízhatóbban is tanúskodik a múlt tényeiről.

A jog az okirat fogalmát a polgári jogon belül a polgári eljárásjogban formálta meg leginkább, hiszen ez az egyik legfőbb és legmegbízhatóbb bizonyítási eszköz. A polgári eljárásjog kiemelten szabályozza az okiratokat annak tartalmát, keletkezését, illetve bizonyító erejét.

Az okiratok fajtái

Az okiratoknakalapvetően  két fajtáját ismerjük, a közokiratot és magánokiratot.

A közokirat, az „okiratok királya”. A Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban Pp.) alapján:

(1) Közokiratnak nevezzük az olyan papír alapú vagy elektronikus okiratot, amelyet közjegyző, bíróság vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő módon állított ki.

(2) A közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni, a bíróság azonban az okirat kiállítóját hivatalból is felhívhatja nyilatkozattételre az okirat valódisága tekintetében.

(3) A közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja

(a) hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta,
(b) a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát,
(c) a közokiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját.

Ez tehát azt jelenti, hogy a bíróság, közjegyző, hatóság vagy közigazgatási szerv által a saját hatáskörében a törvénynek megfelelően kiállított papír alapú vagy elektronikus okiratok mind közokiratok. Ennek megfelelően például közokirat a bírósági végzés, a tulajdoni lap, a lakcímkártya stb. A közokirat fogalmához szorosan tapad az, hogy a bizonyító ereje teljes; tehát a benne foglalt adatokokat valónak kell elfogadunk, ellenbizonyítás azonban lehetséges. A köziokirat által tanúsított tények valódiságán túl bizonyítja a benne foglalt intézkedést, illetve határozatot, valamint az abban foglalt nyilatkozatok megtételét és idejét.

Az okiratok másik fajtája a magánokirat. A minden olyan okirat, amely nem minősül közokiratnak, értelemszerűen magánokirat.

A magánokiratokat további két csoportra bonthatjuk, az egyszerű és a teljes bizonyító erejű magánokiratokra.

A teljes bizonyító erejű magánokirat

A magánokiratok tehát a naponta előforduló szerződések, nyilatkozatok stb., amelyeket hétköznapi életünk során természetes és jogi személyekkel kötünk. Ahhoz, hogy ezek az okiratok egy esetleges eljárásban érdemben is használhatóak legyenek, azaz, hogy bizonyítani tudják a benne foglaltakat; szükségessé válik, hogy a jog által támasztott többletszabályozásnak megfeleljen a magánokirat.

Milyen követelményeknek kell tehát megfelelni, hogy a magánokirat teljes bizonyító erővel rendelkezzen?

Az egyik ilyen lehetőségünk az, hogyha két tanú nevének, aláírásának, és lakcímének (ennek hiányában tartózkodási helyének) feltüntetésével igazolja, hogy az okirat előttük került aláírásra, illetve az okiratot aláíró két tanú együttes jelenlétében magáénak ismerte el.

Fontos, tehát, hogy amikor okirati tanúként feltüntetjük nevünket egy okiraton, megbizonyosodjuk róla, hogy az okiraton szereplő aláírás a nyilatkozattevőtől származzék, hiszen a tanúkkal ellátott magánokirat ettől nyeri el a teljes bizonyító erőt, amely így biztosítja a magánokirat valódiságát, vagyis az okirat aláírója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára kötelezőnek ismerte el.

Teljes bizonyító erővel más módon is „felruházhatjuk” a magánokiratokat, ennek egyik módja például az ügyvédi ellenjegyzés.

Az új Pp. megalkotásakor a törvényszövegbe belekerült egy szigorúbb szabályozás a tanúzással kapcsolatban, amely szerint a tanúknak nem csupán aláírásukat, hanem lakó-, illetve tartózkodási helyüket is kézzel kell felvezetniük az okiratra.