Kiskorú veszélyeztetése

208.§(1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy – ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él –, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt
a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik,
b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl.

 

A jövő nemzedék testi szellemi, erkölcsi és érzelmi védelme kiemelt jelentőségű társadalmi cél. A családon belül, de akár a család kötelékén kívülről érkező hatások is jelentősek lehetnek egy gyermekkorú fejlődésének tekintetében. A büntetőjog ultima ratio jellegéből következően csak olyan mértékben kívánja befolyásolni a társadalmi viszonyokat, amely mértékben az a kriminalitást érinti. Szükséges ezen jogterület fontosságát kiemelni, hiszen többségünk számára a kiskorúak védelme alapvető jelentőséggel bír.

Ki minősül kiskorúnak?

A bűncselekmény pontos meghatározásához elengedhetetlen egy ilyen fontos fogalom, mint a kiskorú körülhatárolása. A hatályos jogszabályok értelmében kiskorúnak minősül az, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be kivéve, ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha azt a bíróság cselekvőképesség hiánya, vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek. A Ptk. ide vonatkozó szabályainak értelmében a házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot az egyik házastárs halála vagy a házasság felbontása nem érinti.

A veszélyeztetés két formája:

A törvény két bekezdésben, két különböző magatartást rendel büntetni a kiskorú veszélyeztetés kapcsán. Az ilyen megkülönböztetéseket a büntetőjogban alakzatoknak hívjuk, így a két alakzatot külön érdemes megvizsgálni.

Az első alakzat szerint: az elkövetési magatartás a súlyos kötelességszegés. Az elkövetőt kötelesség terheli a kiskorú felügyeletének nevelésének vagy gondozásának tekintetében. Megvalósítható tevőleges (aktív) magatartással, de mulasztással (passzív) is. Ismeretes az, hogy a jog világában megfogalmazott kifejezések, gyakran nem egyeznek a fogalmak hétköznapi jelentésével, így fontos, hogy ezeket részletesen ismertessük.

  • nevelés: olyan magatartási minta közvetítését jelenti, mely meghatározza a kiskorú szociális fejlődését. (viselkedés, kultúra tanítás)
  • felügyelet: a kiskorú testi épségének megóvása érdekében, a kockázatoktól függően folyamatos vagy időről időre visszatérően, illetve meghatározott időpontokban történő figyelemmel kísérése.
  • gondozás: jellegében hasonló, mint a felügyelet mivel mindkettő a kiskorú fizikai állapotmegóvásával kapcsolatos kötelesség, de a gondozás tágabb fogalomkört ölel fel, mint a felügyelet. Magában foglal minden olyan kötelességet, ami a kiskorú fizikai szükségleteinek kielégítését eredményezi (élelem, ruházat, lakhatás biztosítása).

Alapvetően a kötelességek tartalmát a társadalmi elvárások erkölcsi szabályok töltik meg tartalommal, de az ügyek egyedisége miatt csak támpontokat határozhatunk meg a jogszolgáltatás során, melyek révén közelebb kerülhetünk a pontos események meghatározásához. Az elkövetési magatartás akkor minősül büntetendőnek, ha az súlyos kötelezettségszegést foglal magában. Ezt szintén egyedi mérlegelés során az eljárásban határozható meg. Kisebb nevelési hibák esetlegesen a kiskorú testi sérüléssel nemjáró alkalomszerű fenyítése például nem tartozik ide.

A bűncselekmény tényállása eredményt tartalmaz, így a kiskorú veszélyeztetése csak abban az esetben valósul meg, ha a testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi veszélyeztetés fennáll, illetve okozati összefüggés van az elkövetési magatartás és az eredmény között. A veszélyeztetés, mint olyan nem tartalmazza a kiskorú tényleges károsodását, csak ennek reális lehetőségét. Amennyiben a tényleges károsodás is létrejön az ilyen cselekményt a büntetéskiszabás körében értékeli a bíróság, illetve más bűncselekményt például testisértést valósít meg az elkövető.

  • testi fejlődés veszélyeztetése létrejöhet fizikai bántalmazás, éheztetés, illetve a higiéniai követelmények súlyos rendszeres megszegése, gyógykezelés elmulasztása révén.
  • értelmi fejlődés veszélyeztetésére a legkézenfekvőbb példája amikor a szülők nem járatják a kiskorút rendszeresen iskolába. A tankötelezettség időtartama alatt a kiskorú olyan ismeretekre tesz szert az iskolában, mely elemi erővel hat a későbbi fejlődésére, ezért ha megvonják tőle ezt a lehetőséget, az értelmi fejlődés veszélyeztetése fennáll.
  • erkölcsi fejlődést veszélyeztetheti a kiskorú előtt történt erőszakos cselekmények, trágár beszéd, nemi erkölcs elleni bűncselekményt meg nem valósító tevékenységek
  • érzelmi fejlődés veszélyeztetése akkor forog fenn, ha a veszélybe kerül, hogy a kiskorú felnőttként majd kiegyensúlyozott érzelmi alapokkal bírjon. Ezt megvalósítja a kiskorú megalázása, megfélemlítése.

Sokszor kitértünk már arra, hogy a büntetőügyek közös jellemzője, hogy minden ügy egyedi megítélés alá kell, hogy essen. itt is a cselekmény egyedi megértésén túl tekintettel kell lenni a kiskorú testi szellemi fejlődésére, életkori sajátosságaira.

 

Ki lehet az elkövetője a bűncselekménynek?

A bűncselekmény elkövetője (alanya) speciálisan olyan személy lehet,

  • aki kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles,
  • szülői felügyeletet gyakorló szülő,
  • a gyám élettársa,
  • szülői felügyeletétől megfosztott szülő, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy lakásban él.

A bírói gyakorlatban minden olyan személyt, akit szülői felügyelet illet meg, önállóan felelnek kiskorú veszélyeztetése bűncselekményért. A bűncselekmény jellegéből fakadóan csak szándékosan követhető el.

A második alakzatban szabályozott kiskorú veszélyeztetése eltérő alapokon nyugszik. Itt a védendő érték a kiskorú erkölcsi fejlődése, ami szűkebb kör, mint az előbbiekben tárgyaltak. Olyan tizennyolcadik életévét be nem töltő személy sérelmére lehet elkövetni, aki értelmi fejlődésénél fogva erkölcsileg könnyen befolyásolható.

A tényállás több elkövetési magatartást is rögzít melyek három csoportba sorolhatók:

  1. bűncselekményre, vagy szabálysértésre rábírás: a rábírás egyfajta felbujtásra hasonlító cselekmény,
  2. züllött életmódra rábírás vagy rábírni törekvés: olyan társadalmilag elítélendő életmódra felbujtás (rendszeres éjszakai életmód, rendszeres alkoholfogyasztás, csavargás) mely eredményessége esetén rábírás, míg eredménytelenség esetén rábírni törekvés valósul meg.
  3. bűncselekmény elkövetéséhez felajánl: ez már felbujtás helyett inkább egy előkészületi jellegű magatartás, a kiskorút, mint eszközt szolgáltatják bűncselekmény elkövetéséhez.

Az elkövető tekintetében fontos különbség, hogy itt az alkövető csak tizennyolcadik életévét betöltött olyan személy lehet, aki nem köteles a kiskorú nevelésére, felügyeletére, gondozására, mert ha igen akkor az első alakzat szerint válik büntethetővé.