Emberrablás

190. § (1) Aki mást személyi szabadságától

a) erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel vagy

b) védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezésével vagy ilyen állapotát kihasználva megfoszt, és szabadon bocsátását követelés teljesítésétől teszi függővé, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 (5) Aki emberrablásra irányuló előkészületet követ el, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6) Korlátlanul enyhíthető annak a büntetése, aki az emberrablást – mielőtt abból súlyos következmény származott volna – önként abbahagyja.

Emberrablás feljelentésének elmulasztása

  1. § Aki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás elkövetése készül, és erről az érintett személyt vagy a hatóságot, mihelyt teheti, nem tájékoztatja, ha az emberrablást megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az ember mozgási szabadságának, illetve kényszermentes cselekvésének védelme kiemelt fontosságú társadalmi érdek. Ennek védelmére hozta létre a jogalkotó az emberrablás tényállását, mely bűncselekmény a 19. század elejétől szerepel a magyar büntetőjog történetében.

Ki lehet a bűncselekmény sértettje?

Az emberrablás két sértettjét (passzív alanyát) határozza meg a büntetőjog. Egyrészt sértettnek számít a szabadságától megfosztott személy, másrészt a bűncselekmény passzív alanya az is, aki a követelés „váltságdíj” címzettje. A kettő passzív alany a gyakorlat során egyazon személy is lehet, de el is különülhet egymástól. A sértett neme, kora, egészségi állapota a bűncselekmény minősítésének szempontjából nem bír relevanciával. A kornak annyi relevanciája van, hogy a törvény súlyosabban rendeli büntetni az olyan eseteket, mikor a sértett tizennyolc év alatti személy, illetve még súlyosabban, ha tizennégy év alatti személy sérelmére követik el.

Milyen magatartásokkal követhető el a bűncselekmény?

Két elkülönült magatartás formát tartalmaz a törvény, melyek cél-eszköz viszonyban állnak egymással. Az eszközcselekmény a személyi szabadságtól való jogellenes megfosztás, míg a célcselekmény a követelés teljesítésének kikényszerítése. A személyi szabadságtól való megfosztásnak a tényállásba foglalt módon kell megvalósulnia. azaz erőszakkal, az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel, védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotba helyezéssel vagy az ilyen állapot kihasználásával kell történnie. Az erőszak akkor felel meg a tényállásba foglaltaknak, ha személy elleni és lenyűgöző (akaratot megtörő) hatású.

A fenyegetésnek, kvalifikált jellegűnek kell lennie, azaz élet vagy testi épség ellen kell irányulnia, és közvetlen kell, hogy legyen. A kilátásba helyezett hátránynak azonnalinak kell lennie.

Védekezésre képtelen személynek kell tekinteni azt, aki ugyan akaratát ki tudja nyilvánítani, mégis állapotából vagy helyzetéből fakadóan ellenállásra nem alkalmas.

Akaratnyilvánításra képtelenség esetén a passzív alany pszichikai adottságainál, vagy fizikai oknál fogva nincs abban az állapotban, hogy akaratát kifejezésre juttassa. Az, hogy esetleg a sértett a saját hibájából került ilyen állapotba, a bűncselekmény értékelése szempontjából irreleváns.

A bűncselekmény célcselekménye a követelés kikényszerítése. A követelés valaminek a megtételére, valamitől tartózkodásra, illetve valaminek az eltűrésére vonatkozó felszólítás. A követelés lehet jogos, vagy jogosnak vélt vagy vagyoni, illetve nem vagyoni. A követelés jogossága nem jelent felmentést a büntetőjogi felelősség alól. A bűncselekmény immateriális jellegű, a követelés teljesítése nem szükséges a bűncselekmény megállapíthatóságához.

Ki lehet az elkövetője?

Alanya tettesként bárki lehet, aki az elkövetési magatartásokat megvalósítja. Társtettesként minősülnek azok, akik közösen vesznek részt de például a cél és eszköz cselekményt külön hajtják végre. Társtettesnek minősül az a személy is aki csak például őrzi a sértettet. A bűncselekmény szándékosan valósítható meg, a célzatos jellemzői miatt pedig kifejezetten egyenes szándékkal.

Mikor minősül súlyosabban a cselekmény?

A törvény számos úgynevezett minősítő körülményt tartalmaz, melyek súlyosabb büntetés kiszabását teszik lehetővé.

Ilyenek például az első súlyossági fok alá tartozó minősítő körülmények, melyek öt évtől tizenötévig terjedő szabadságvesztés kiszabását teszik lehetővé:

  • Tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére: az elkövetőnek tisztában kell lennie, hogy a sértett tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A házasság folytán nagykorúvá válás nem minősíti tizennyolcadik életévét betöltöttnek a sértettet.
  • Bűnszövettségben: bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet
  • Fegyveresen: fegyveresen követi el a bűncselekményt, aki
    • a) lőfegyvert,
    • b) robbanóanyagot,
    • c) robbantószert,
    • d) robbanóanyag vagy robbantószer felhasználására szolgáló készüléket tart magánál, vagy a bűncselekményt az a)-d) pontban meghatározottak utánzatával fenyegetve követi el;
  • Felfegyverkezve: felfegyverkezve követi el a bűncselekményt, aki az ellenállás leküzdése vagy megakadályozása érdekében az élet kioltására alkalmas eszközt tart magánál
  • Hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy ellen e minőségére tekintettel: a hivatalos személyekre vonatkozó leírást a Btk. értelmező rendelkezése tartalmazza.

A második súlyossági fok alá olyan minősítő esetek tartoznak melyek megvalósulása esetén öt évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki.

  • a) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,
  • b) különösen súlyos hátrányt okozva vagy
  • c) halált okozva követik el.

A legsúlyosabb eset, ha az emberrablás szándékos emberölést is megvalósít, mely esetben akár életfogytiglani szabadságvesztés is kiszabható.

Kedvezmények, kötelezettségek:

A törvény korlátlan enyhítést tesz lehetővé azok számára, akik az emberrablást, mielőtt abból súlyos következmény származott volna önként abbahagyják. A bűncselekmény komolyságára tekintettel, a jogalkotó feljelentési kötelezettséget ró azokra, akik bűncselekmény elkövetését észlelik. Ennek elmulasztása három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.